[109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
Hubert és Jan van Eyck genti oltárán az Isten piros ruhába öltözötten ül a trónusán.
Tőle jobbra Keresztelő János, balra Mária ül.
|
Madonna a kertben
A Rózsás Madonna-képek fő motívumai, Mária a Gyermekkel rózsabokor vagy rózsalugas előtt ül, olykor sövény keretezi a képet, ami a hortus conculusra (zárt kert) utal.
|
Jan van Eyck: Genti oltár A bárány imádása
Agnus Dei, qui tollis peccáta mundi, miserére nobis.
Agnus Dei, qui tollis peccáta mundi, miserére nobis.
Agnus Dei, qui tollis peccáta mundi, dona nobis pacem.
|
Guido di Graciano: Szent Ferenc és élete
Assisi Szent Ferenc Virágoskertje Fioretti
|
Raffaello Sanzio: A szentháromság diadala (La disputa del sacramento)
Vatikán, Stanza della Segnatura
|
1Jn 3, 2-6
Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk hozzá, és olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában. Ezért akiben megvan ez a reménység, megtisztítja magát, mint ahogyan ő is tiszta. Aki bűnt cselekszik, törvényszegést követ el, mert a bűn törvényszegés. Azt pedig tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy elvegye a bűnöket, és hogy őbenne nincsen bűn. Aki őbenne marad, az nem vétkezik: aki vétkezik, az nem látta őt, és nem is ismeri őt.
|
Albrecht Dürer: JÁNOS, PÉTER, PÁL, MÁRK apostolok
|
Bernardo Strozzi: Szent Péter bilincsekből való szabadulása (Szent Péter vasaszakadása)
ApCsel 12.2-12
Ebben az időben Heródes király elfogatta az egyház néhány tagját, hogy ártson nekik.
János testvérét, Jakabot karddal kivégeztette.
Amikor látta, hogy ezzel megnyerheti a zsidók tetszését, azon volt, hogy Pétert is elfogassa. A kovásztalan kenyér ünnepét ülték.
Elfogatta, börtönbe záratta, és rábízta négy, egyenként négy katonából álló őrségre. Az volt a szándéka, hogy húsvét után a nép elé vezetteti.
Míg Pétert fogva tartották a börtönben, az egyház állandóan imádkozott érte az Istenhez.
Azon az éjszakán, amikor Heródes elő akarta vezettetni, Péter két katona között aludt, kettős lánccal megbilincselve. A bejáratnál őrök tartották szemmel a börtönt.
Egyszerre csak megjelent az Úr angyala, a helyiséget pedig fény árasztotta el. (Az angyal) oldalba lökte Pétert, s fölébresztette: "Kelj fel gyorsan!" - mondta. Erre a láncok lehulltak a kezéről.
Aztán így folytatta az angyal: "Csatold fel övedet, és vedd fel sarudat!" Amikor megtette, tovább sürgette: "Vedd magadra köntösödet, és kövess!"
Ment és követte, de nem tudta, hogy valóság-e, amit vele az angyal tesz. Azt gondolta, látomása van.
Átmentek az első őrségen, majd a másodikon is, aztán eljutottak a város felé nyíló vaskapuhoz, és ez magától kinyílt előttük. Kint még végigmentek az egyik utcán, aztán az angyal hirtelen eltűnt mellőle.
Amikor Péter föleszmélt, megszólalt: - "Most már csakugyan tudom, hogy az Úr elküldte angyalát, és kiszabadított Heródes kezéből, s abból, amire a zsidó nép számított."
Mihelyt feleszmélt, elment Máriának, a Márknak nevezett János anyjának a házába, ahol sokan voltak együtt és imádkoztak.
|
A "torinói lepel" elnevezései
-
Mandülion (szír eredetű) kendő. Edesszában őrzött lepel neve 944 előtt. Vitatott, hogy ezt a lepelt hívták így, mert ezzel kapcsolatban csak „arcot” említenek a források, bár ekkor még összehajtva tárolhatták 48 rétegben, így csak az arc válhatott láthatóvá.
-
Tetradiplon (bizánci elnevezés). Egy olyan tárgy melyet „négyszeresen megdupláznak”. A torinói leplet négyszer hajtották össze és utána az egészet középen még egyszer. Más néven is tisztelték: akheiro-poiétosz nem kézzel készített, latinul non manufactum, oroszul nye-ruko-tvorenij.
-
Sindon (francia). Ebből a szóból származik a szindonológia (a lepellel foglalkozó tudomány – más megközelítésben áltudomány), mely alkalmanként kongresszusok összeülésével egyeztetik a frissebb kutatások eredményeit.
A Lepel, 4, 92 méter hosszú és 1,13 méter széles, lenvászonból készült, ún. heringszálka" szövéssel.
A hagyomány szerint ez a Lepel az a halotti kendő, amelybe Jézus testét tekerték, miután levették a keresztről. Az evangéliumokból kiderül, hogy Arimatheai József Jézus testét lepelbe csavarva helyezte el sírboltjában. Az 1898-as kiállítás ideje alatt Secondo Pia (Asti-ban élő ügyvéd) kapott felhatalmazást arra, hogy fényképeket készítsen a Lepelről. Nagyon meglepődött, s elképedve hőkölt hátra, amikor észrevette, hogy a fénykép negatívja valójában a pozitív kép (amit a valóságban láthatunk), amelyen egy ember nyugodt, békés, fenséges tekintetű arca, s teste látszódik.
A Leplen levő lenyomatok ezért pontosan úgy viselkednek, mint egy természetes negatív kép, leszámítva azt, hogy a képet vérző sebekből kifolyó vér alkotja.
|
Az egyházi hagyomány megerősíti, hogy a Megváltó első ikonja a Megváltó földi élete során keletkezett. Ez a képmás a Mandilion, amelyet a Megváltó "Nem kézzel alkotott" képmása néven ismerünk.
Krisztus első képmásának történetét, (legendáját) mindenekelőtt a Megváltó "Nem kézzel alkott" képmásának ünnepére (augusztus 16.) írott istentiszteleti szövegek közvetítik.
A "Nem kézzel alkotott képmás keletkezésének bővebb ismertetése a Ménologionban található.
Ez röviden a következőképpen foglalható össze:
A leprában szenvedő edesszai király elküldte írnokát, Ananiást Krisztushoz egy levéllel együtt, amelyben azt kéri Krisztustól, hogy jöjjön Edesszába, és gyógyítsa meg őt. Ananiás festő volt, és Abgár megparancsolta neki, hogy ha a Megváltó nem tud eljönni, akkor fessen róla egy képet, és azt hozza el neki. Ananiás sűrű tömegtől körülvéve talált rá Krisztusra. Ráállt egy kőre, ahonnan Krisztust jobban lehetett látni, és megpróbálta lefesteni Őt. Mikor Krisztus látta, hogy Ananiás arcképet akar Róla készíteni, vizet kért, megmosakodott, kendővel megtörölte az arcát, és e kendőn megmaradt képmásának lenyomata. A Megváltó átadta ezt a kendőt Ananiásnak, azzal az utasítással, hogy a válaszlevéllel együtt vigye azt el annak, aki őt küldte. Ebben a levélben Krisztus megírta, hogy Ő maga nem megy Edesszába, mivel Neki azt kell teljesítenie, amiért elküldetett. Megígérte, hogy feladatának teljesítése után elküldi Abgárhoz egyik tanítványát. Miután megkapta az arcképet, Abgár meggyógyult a fő betegségéből...
|
Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére, és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig. Mt 28, 19-20
|
Herbert Schmalz: Return_from_Calvary
"Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett."Lukács 19.10.
|
Tiziano: Mária mennybemenetele
Felvitetett mennyországba
Tihanyi-kódex
Érvén az apostolok az Josafátnak völgyére, találának ott egy koporsót, Urunk Krisztusnak koporsójához hasonlatost, melybe Asszonyunknak testét nagy tisztösséggel helhözteték, holott Úrnak parancsolatja szerént harmad napig isteni dicséretbe megmaradának. Íme kedég harmad napra az koporsót nagy fényös köd környülvevé és angyali énöklésök hallattatának és édös illat érözteték. És íme Urunk Jézus leszállván angyaloknak sokságával, az apostoloknak köszöne, mondván: Békesség tinéktök! Kik térdökre esvén felelének: Dicsőség néköd, Uram, ki csak tétesz nagy csodákat. Mondá esmét nékik Urunk: Mi láttatik tinéktök, hogy minemő tisztösségöt tegyek esmét az én szent Anyámnak? Kinek ők felelének: Uram, igaznak láttatik te szolgáidnak, hogy miképpen te az halált meggyőzvén országlasz örökre, ezönképpen Anyádnak szent testét feltámasztván mennyországba helhöztessed az te jobbodra. Íme kedég legottan Asszonyunknak lelke jelön láttaték lenni, tehát Urunk szóla, mondván: Kelj fel, jövel, én szeretőm, dicsőségnek hajloka, életnek édene, szép vagy, én jegyösöm, és szeplő nincsen tebenned, miképpen azért bínt nem vallál, ezönképpen rothadatosságot sem vall az te testöd. És íme legottan Asszonyunknak lelke járula szent testéhöz, és az koporsóból kijöve megdicsőült testbe. Az apostolok azért felnyitván az koporsót, iresön találták, csak találák benne az gyászruhát és az gyócsot, kibe Asszonyunknak testét takarták vala. Azért az apostolok megapolgatván az koporsót és Urat dicsérvén, térének Jeruzsálembe, hirdetvén ezt, hogy Asszonyunk testbe és lélökbe felvétetött mennyországba.
1532
|
.
Caravaggio: Saul megtérése
"Saul pedig az Úr tanítványai elleni fenyegetéstől és öldökléstől lihegve elment a főpaphoz, és leveleket kért tőle Damaszkuszba a zsinagógákhoz, hogy ha talál olyanokat, akik az Úr útjának hívei, akár férfiakat, akár nőket, megkötözve vihesse azokat Jeruzsálembe. Útközben azonban, amikor éppen Damaszkuszhoz közeledett, hirtelen mennyei fény villant fel körülötte, és amint a földre esett, hallotta, hogy egy hang így szólt hozzá:
'Saul, Saul, miért üldözöl engem?'
Ő pedig megkérdezte: 'Ki vagy, Uram?'
Az így válaszolt: 'Én vagyok Jézus, akit te üldözöl. De kelj fel, menj be a városba, és ott megmondják neked, mit kell tenned!'" (ApCsel 9:1-6)
|
Matthias Grünewald: Isenheimi oltár - Az ítélkező és feltámadó Krisztus Sol Justitiae (Igazság Napja) és Sol invictus (legyőzhetetlen Nap).
Szombat elmúltával, a hét első napjának hajnalán a magdalai Mária és a másik Mária elment, hogy megnézze a sírt. Hirtelen nagy földrengés támadt. Az Úr angyala ugyanis leszállt az égből, odament, elhengerítette a követ és ráült. Tekintete olyan volt, mint a villám, öltözete meg, mint a hó. Az őrök remegtek tőle való félelmükben, s csaknem halálra váltak. Az angyal azonban felszólította az asszonyokat: "Ne féljetek! Tudom, hogy ti Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek. Nincs itt. Feltámadt, ahogy előre megmondta. Gyertek, nézzétek meg a helyet, ahol nyugodott! Aztán siessetek, vigyétek hírül tanítványainak: Feltámadt a halálból, előttetek megy Galileába. Ott viszontlátjátok. Íme tudtotokra adtam."
|
Alleluja!
„Föltámadt Krisztus halottaiból,
legyőzte halállal a halált.
és a sírban lévőknek életet ajándékozott!”
Caravaggio: Hitetlen Tamás
János Evangéliuma 20. rész
18.
Elméne Mária Magdaléna, hirdetvén a tanítványoknak, hogy látta az Urat, és hogy ezeket mondotta néki.
19.
Mikor azért estve vala, azon a napon, a hétnek első napján, és mikor az ajtók zárva valának, a hol egybegyűltek vala a tanítványok, a zsidóktól való félelem miatt, eljöve Jézus és megálla a középen, és monda nékik: Békesség néktek!
20.
És ezt mondván, megmutatá nékik a kezeit és az oldalát. Örvendezének azért a tanítványok, hogy látják vala az Urat.
21.
Ismét monda azért nékik Jézus: Békesség néktek! A miként engem küldött vala az Atya, én is akképen küldelek titeket.
22.
És mikor ezt mondta, rájuk lehelle, és monda nékik: Vegyetek Szent Lelket:
23.
A kiknek bűneit megbocsátjátok, megbocsáttatnak azoknak; a kikéit megtartjátok, megtartatnak.
24.
Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, a kit Kettősnek hívtak, nem vala ő velök, a mikor eljött vala Jézus.
25.
Mondának azért néki a többi tanítványok: Láttuk az Urat. Ő pedig monda nékik: Ha nem látom az ő kezein a szegek helyeit, és be nem bocsátom ujjaimat a szegek helyébe, és az én kezemet be nem bocsátom az ő oldalába, semmiképen el nem hiszem.
26.
És nyolcz nap múlva ismét benn valának az ő tanítványai, Tamás is ő velök. Noha az ajtó zárva vala, beméne Jézus, és megálla a középen és monda: Békesség néktek!
27.
Azután monda Tamásnak: Hozd ide a te ujjadat és nézd meg az én kezeimet; és hozd ide a te kezedet, és bocsássad az én oldalamba: és ne légy hitetlen, hanem hívő.
28.
És felele Tamás és monda néki: Én Uram és én Istenem!
29.
Monda néki Jézus: Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél: boldogok, a kik nem látnak és hisznek.
|
Jeruzsálemi Szent-Sír templom - Tűzszertartás
A Tűzszertartás, a jeruzsálemi Szent Sír-templom nagyszombaton történő szertartása a IV. századra visszanyúló tradíciója. Annak a "szent tűznek" a megjelenése, amelyet a görög ortodox pátriárka hoz ki a szent sírból, hogy felmutassa a gyülekezetnek. Az égő fáklyákkal és gyertyákkal várakozó hívők elragadtatva ünneplik a Szent tüzet.
Nagyszombaton Jézus sírjában pihent. Ennek a napnak nincs liturgiája, ezért aliturgikus napnak nevezzük. A hívők felkeresik a még nagypénteken elkészített szentsírt, Jézus jelképes sírját, és ott imádkoznak. A nagyszombat a húsvétot megelőző nap a keresztény naptárban. Nagyszombat a húsvéti örömünnep kezdete. Este kezdődik az ünnep a tűzszenteléssel (ez a VIII. századból eredő szertartás), ezt követi a keresztvíz-szentelés majd a vigília, ez már a feltámadást ünnepli.
Az egyházi szimbolikában a kialvó, majd újra fellángoló tűz jelképezi Krisztust. A liturgikus gyakorlat ma is él: a gyertyát, a feltámadó Krisztus jelképét megszentelt tűz lángjánál gyújtják meg.
|
PILINSZKY JÁNOS: Keresztről keresztre
Az ember itt a földön nem is annyira lépésről lépésre vándo-
rol, mint inkább keresztről keresztre száll. Már geometriai
formáját tekintve is a kereszt: találkozás és ellentét, tiszta el-
lentmondás. Tragikum és reménység egyszerre. A teljes el-
hagyatottságnak és kiszolgáltatottságnak ama metszőpontja,
ahol a lélek egyedül képes önmagát végül is egészében és vég-
legesen Isten kezére adni.
Az első kereszt a gyerekkor kereszt-
je. Félelemből és bizalomból ácsolták. Méretre nem na-
gyobb egy kitárt karú gyermeknél. De épp ettől kereszt: tes-
tünkre és lelkünkre szabott ellentmondás. Lényege szerint se
nagyobb, se kisebb a későbbieknél. Emberszabású és ember-
telen. A „boldog gyerekkor" puszta önámítás. Gyermeknek
lenni éppoly nehéz, mint aggastyánnak. Ahogy a gyermek-
kor boldogsága se más, mint az öregkoré. A kereszt tragikus
metszőpontja ugyanis legfőbb vigaszunk, reménységünk he-
lye is: derű és tragikum egy helyről fakad, bár látszatra kizár-
ják egymást. Ezt minden nagy vallás és kultúra tudta. De leg-
szebben Jézus „fogalmazta meg": „Boldogok, akik sírnak".
És van mélyebb sírás a gyermeksírásnál?
A második kereszt a kamaszkoré. Egyik ágának fölismerés,
másik ágának tévelygés a neve. Elég Rimbaud zseniális illu-
minációira és abszintos talajvesztésére gondolunk. Egy kissé,
vagy talán nem is kissé, minden kamasz „kölyök Shakes-
peare". Komoly kereszt a kamaszok keresztje. Szálkáiról elég
meggyőződnünk a Tékozló Fiú könnyeiből. Ez a fiú bűnös-
ségében a leghitelesebb szimbóluma Isten Fiának, ahogy az
elveszett bárány Isten Bárányának. Hogyan lehetséges ez?
Talán mivel a szimbólumok „anyanyelve" is az ellentétek ta-
lálkozója, akár a kereszt két ága. S hogy ez a találkozás lehet-
séges, mi több, az egyetlen és legfőbb találkahelye a szét-
feszülő mindenségnek, arra csak egy magyarázat van. Az,
hogy túl mindenen, már itt a Földön eggyek vagyunk az
Atyában.
A harmadik kereszt a felnőttkor keresztje. Minden kereszt
közül talán a legmeredekebb. Széthúzó találkozó két ága.
Most kell beilleszkednünk a világba, s ugyanakkor megtanul-
nunk lemondani róla. Ennek a keresztnek a metszőpontja -
ahová fejünk illeszkedik, fejünket illesztették - talán legjob-
ban példázza az evangéliumi paradoxont: „Aki meg akarja
nyerni életét, veszítse azt el..." Most kell a legvilágosabban
tudnunk, hogy ház és kocsi nem lehet otthonunk. Minden és
mindenki erre szorít. Most kell Jézusra gondolnunk, most
Van Goghra, most Schubertre. Most kell leginkább ellenáll-
nunk a föld vonzásának, a szeretet és igazság vér szerinti ér-
telmezésének. Ahogy azt Jézus vallotta: aki az igazságban egy
velem, az az én testvérem, az az én rokonom, az az én
anyám... Kemény szavak a világ szemében. De a kereszten?
Ott e beszéd a szelídség Istenének legszerelmetesebb viga-
sza. Az egyedül lehetséges haza jóhíre.
Az utolsó kereszt az öregkoré. A legsúlyosabb és a leg-
könnyebb kereszt, mivel az utolsó. Ezért egyszerre a legirre-
álisabb és legreálisabb. Olajfák kertje, agónia a neve. Három
fajtáját ismerjük. Az egyik Jézusé. A második a jobb, a har-
madik a bal latoré. Nekünk, esendő embereknek, ha utolsó
„keresztünkről" beszélünk, gondolkodunk: épp elegendő a
jobb lator keresztjét „választanunk". Hogy mit jelent ez:
Először is: hogy szívünket és szemünket a középső keresztre
függesztjük, önbizalmunkat bizalomra, igazunkat igazságra,
féltékenységgel vegyes „szeretetünket", szeretetre, ítéletein-
ket bűnbánatra és beismerésre cseréljük fel. „A többi néma
csend"... vallotta Hamlet. És a jobb lator: „A többi kegye-
lem. A többi tiszta csend..." A többi: a kereszt, minden el-
lentmondás fölülmúlása, végleges elnémulása. Végre és vé-
gül a béke - mindennel és mindenkivel.
És a bal lator keresztje?
Bízzunk benne, hogy az Atya, mindannyiunk irgalmas Is-
tene, ezt a végső pillanatig fönntartott, kifeszített ellentmon-
dást, békétlenséget és meghasonlást, azt a fanatikus megosz-
tottságot is ellenállhatatlan kegyelmébe fogadta, mindennel
és mindenkivel egyesítette az ő isteni békéjében, és nem en-
gedte át a mindent és mindenkit kirekesztő semminek. Hin-
nünk kell, hogy Isten egyenesen elvárja tőlünk, hogy egyet-
len bal latorról se feledkezzünk el. Erre Jézus a példánk.
Igaz, barátságába fogadta a jobb latrot, de egyetlen ítélkező
szava se volt a bal latorhoz. Kihűlő és elnémuló ajka egyet-
len nagy imádság volt - valamennyiünkért.
|
Fra Angelico: Az utolsó vacsora
Mert én az Úrtól vettem, a mit néktek előtökbe is adtam: hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, melyen elárultaték, vette a kenyeret, És hálákat adván, megtörte és ezt monda: Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, mely ti érettetek megtöretik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Hasonlatosképen a pohárt is vette, minekutána vacsorált volna, ezt mondván: E pohár amaz új testamentom az én vérem által; ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre. Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, a míg eljövend.
(Pál apostolnak a Korinthusbeliekhez írt első levele 11,23–26)
|
[109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
